Turul Csontritkulás Egyesület

Kirándulás Balatonfüreden, Tihanyban, majd ejtőzés…

2013. 05. 30-án kirándulást szerveztünk.. Úti célunk Balatonfüred és Tihany, majd hazafelé a zámolyi „Pedro Söröző”, amelynek házi sörfőzdéje méltán híres.

Megtöltve gy 40 ülőhelyes, éltes, kissé zajos Volán buszt, reggel 8 órakor indultunk Tatabányáról. Indulásunk nem volt szerencsés, mivel Majkon, a tónál autóbuszunk lerobbant: a jobb hátsó kerék fékje beragadt és füstöt okádva, a kerék lángolni kezdett. Jó fél órás, őszies tóparti pihenő után megérkezett a kisegítő busz, amely egy kényelmes, jól fűtött Mercedes volt. Szemerkélő esőben szálltunk ismét buszra. Jól jártunk ezzel a cserév el: csak úgy hasítottunk a Mercivel! S a busztérben alig volt hangja.

Sajnos, már utunk elején igaznak bizonyultak a meteorológiai előrejelzések, mert a tóparti szemerkélésből, mire úgy fél tíz után Füredre értünk, igazi szakadó eső lett. Kicsit szomorkodva, mégis bizakodva szálltunk ki a buszból és esernyők alatt indultunk el a városnézésre.

Tócsákat kerülgetve, szeles időben kerestük fel a Jókai Emlékházat és a Vaszary Villát. Később a nap is kisütött. A társaság egy része meglátogatta a Kerektemplomot is, de voltak akik már Füreden halászlét fogyasztottak és megkóstolták a balatoni borokat.

Majd délben ismét buszra szálltunk, s átmentünk Tihanyba. Megint szemerkélő eső fogadott, de elő-elő bukkant a felhők közül a nap is, és ilyenkor alkalmunk adódott megfigyelni a Balaton csodálatos színjátékát: a türkiz-kékből a pasztell zöldön át, távolabb tejszín-fehér ragyogása ejtett bámulatba minket. Itt-ott vitorlások úszkáltak a vízen, s s a kéklő messzeségben sejlettek a balatoni hegyek puha körvonalai is.

Tihanyban felsétáltunk a Bencés Apátság Templomához, ahol megtekintettük a templomot, I. András királyunk kriptáját, majd az Apátsági Múzeumot és az apátság borospincéjét. Megnéztünk egy filmet is az apátság történetéről és a jámbor atyák mindennapi életéről.

Akik régen,– mondjuk úgy 20-30 éve – jártak Füreden vagy Tihanyban, elámultak, milyen szép és nemes külsőt öltött ez a két, kicsi ékszer-város. Meghittség, mégis történelmi hangulat jellemzi mindkettőt. Most tényleg Európában érezhettük magunkat, – de ezt az árak is eszünkbe juttatták!

Délután 3-kor visszasétáltunk a buszunkhoz és hazafelé indultunk. Fehérvár után a buszunk, régi szokásunk szerint, Zámoly falucskánál megállt, mert a „Pedro Kocsma” gazdája igen kiváló „seritalt” készít, „Zámolyi” márkanéven, amiből pár üveggel az otthon maradt családtagoknak, barátoknak is ígértünk kóstolót. Az alig több mint 2 ezer lakosú falu méreteihez képest nagy és talán túlzottan díszes, fészer-szerű kocsmájának zárt helyiségeiben, ki-ki kedvére ihatott, vásárolhatott sört vagy bort. Zene éppen nem volt, de neves zenekarok is megfordulnak ott, mint az étlapon olvastuk.A kissé hektikás, bolondos időjárás nem fogott ki rajtunk. Jókedvűen értünk haza, úgy este 6 óra tájban.

Padóczné Laposa Ilona